A gyártelepi katolikus egyházközség és a Jézus Szíve templom története

A Magyar Királyi Államvasutak az 1910-s évek elején kezdte el a Dunakeszi MÁV Főműhely építését. Az 1914-ig elkészült épületek – a Munkásotthon (kultúrház), a portaépület, az igazgatósági épület és a karbantartóműhely – az első világháború alatt hadikórházként működtek. Később, az ország megszállt részeiről és az 1920. évi trianoni katasztrófa után elszakított területekről számtalan menekült vasutas család kapott elhelyezést itt, illetve az ipari vágányokon álló vagonokban. A családok gyermekeit 1919 nyarától menekült tanítók – élükön Szilvágyi Róbert és Körmendy Lajos polgári iskolai tanárokkal – vették pártfogásba, akik iskolapótoló tanfolyamokat tartottak. 1920-tól a kultúrház termeiben folyt az oktatás. Az egyik termet vasár- és ünnepnapokon római katolikus szentmise bemutatására alakították át. A miséket a Szent Mihály „öregtemplom” egyik káplánja vagy máshonnan meghívott pap celebrálta. A lakáskérdés átmeneti megoldása és a vallásgyakorlás lehetősége megnyugtatóan hatott az elkeseredett menekültcsaládokra, akik később otthonra leltek a Dunakeszi-Műhelytelep névre keresztelt MÁV-lakótelep elkészült lakásaiban.

A Főműhely és a MÁV-lakótelep építése 1924-ben folytatódott. 1926. május 31-én Lányi Ferenc műszaki mérnök vezetésével a Főműhelyben megkezdődött a munka. A nevezetes nap emlékére 28 munkásból és tisztviselőből álló bizottság alapot hozott létre a szegényebb munkáscsaládok közép- és felsőfokon tanuló gyermekeinek támogatására. 1942-ig húszezer pengőt osztottak szét. 1926-ban megalakult a Magyarság Dal és Önképző Egyesület is. Az egyesület számos működő csoportja tartott igényt a kultúrház helyiségeire. Mivel a tanításnak is hely kellett, az iskola építése nem tűrt halasztást. 1927-ben hozzáláttak a megvalósításhoz. 1928. januárjában a kultúrház nagytermében megalakult a műhelytelepi római katolikus egyházközség 200 felnőtt – köztük dr. Lakatos Kálmán dunakeszi plébános és Láng József hitoktató – részvételével. Megválasztották az egyházközségi bizottságot, Lányi Ferenc világi elnököt, és döntöttek a római katolikus hitoktatói lelkészállás megszervezéséről. Hanauer Árpád István váci püspök jóváhagyta az egyházközség megalakulását, és megbízta Csatay Gusztáv újpesti hitoktató urat1 vasár – és ünnepnapi mise mondásával. Minden keresettel bíró egyházközségi tag vállalta a havi 1 pengő egyházadó fizetését.

Az épülő MÁV Elemi Iskola egyik tantermében 1928. március 18-án Kolozsváry Mihály váci prelátus szentmisét mutatott be, melyen az egyházközségi bizottság tagjai esküt tettek. Utána a kultúrház nagytermében tartott díszgyűlésen a dunakeszi plébános megköszönte az egyházközség eddigi munkáját. A községről levált egyházközségben az 1928. április 15-i szentmisén a váci püspök részvételével sor került az első elsőáldozásra és bérmálásra. 1928. szeptemberében az elkészült iskolaépületben megkezdődött a tanítás. Az épület alagsorában szükségkápolnát rendeztek be. Ez év október 28-án Zadravetz István, nyugalmazott tábori püspök végezte el a kápolna és a két harang felszentelését. Ugyancsak e napon történt a 109. számú Magyarság Cserkészcsapat avatása is.

A két harang az iskola udvarán elhelyezett haranglábra került. A nagyobbik „Jézusunk legédesebb Szíve add, hogy Téged mindig szeresselek” felirattal a MÁV Igazgatóság, a kisebbik „Szent József a kis Jézussal könyörögj érettünk” idézettel Slezák László harangöntő ajándéka volt. A harangláb az 1930-s években az iskola elé, a jelenlegi 48-s emlékmű helyére került. 1944. júniusában, az új templom elkészültekor, annak bejárata mellé, a Vác felőli oldalra állították. A harangok csak 1968-ban foglalták el helyüket a toronyban.