OLÁH ATYA 90 ÉVES

2010 június 30-án szokatlanul sok hívő jött el a szentmisére. Arcukon mosoly, meghatottság,
szívükben pedig valami különleges öröm jelentkezett. Így köszöntötték egymást, tudván, hogy
valami felemelő eseményben lesz részük.

A ½8-as szentmise után senki nem ment haza, mindenki részt vett a következő áldozaton,
amit Oláh atya celebrált. Megszólalt a sekrestye csengője és apró léptekkel, de magabiztosan,
eltelve a Szentlélek kegyelmeivel érkezett az oltárhoz a 90-ik születésnapját ünneplő
nyugalmazott apát plébános. Szemeiből a hála sugárzott a jóságos mennyei Atya felé,
meghatottsága rögtön átragadt a hívekre.

Szentbeszédében igen szerényen vázolta élete néhány fontosabb eseményeit, az ifjú kora óta fennálló Mária tiszteletét, amely az Édesanyja példamutató nevelésének következménye.
Lelkesen beszélt papi hivatásáról és főleg az ifjúsággal történő találkozásairól, a fiatalok felkarolásáról és a megtartott közös zarándoklatokról.

 

 

Hálát adott a jó Istennek, hogy elérhette ezt az életkort és megköszönte a hívek jelenlétét,
imáikat, melyeket érte is végeztek. Meghatódottan, könnyezve hallgattuk záró
köszönetnyilvánításában a bocsánatkérést, ha valakit az életében szigorúságával megbántott.
Szíve szeretetével gondol mindenkire és ilyen érzelemmel készül a közelgő vasmisélyére,
amelyet itt, a Jézus Szíve templomban fog bemutatni.

Elsőnek templomunk plébánosa, Károly atya köszöntötte megható szavakkal az ünnepelt
oltártestvérét, megköszönve hosszú lelkipásztori tevékenységét, áldozatos munkáját és kívánt
neki jó egészséget, Isten áldását kérve a még hátralevő éveire.

A képviselőtestület részéről az ünnepi köszöntőt felkérésre én tartottam Az atya életének
rövid méltatása a kereszteléssel kezdődött, amikor a jelenlevők, szokás szerint, találgatták, hogy
mi lesz ebből a fiúból, talán mérnök, mint az édesapja, vagy orvos, esetleg tanár?
Csak egy ember tudta biztosan a vele kapcsolatos jövőt – az Édesanyja, aki még születése
előtt Istennek ajánlotta fel magzatát és a kereszteléskor kérte a Szűzanyát, hogy hívja meg
újszülött fiúgyermekét a papi hivatásra. E meghívást elősegítették az iskolai hitoktatók
buzdításai, a Mária kongregációs tagság és az 1938. évi Eucharisztikus Világkongresszus
eseményei.

Megható lehetett a kispap szívében az a pillanat, amikor néhai Péteri püspök úr kézrátételével
pappá szentelte, valamint a földre boruláskor érzett hála és felajánlás.
Működését Vácon kezdte, itt csak úgy egyszerűen a kerékpáros atyának ismerték. Részt vett a
Fehérek templomának felújításában fizikai munkásként. Ezt követően különböző távolabbi
helyeken teljesített papi szolgálatot, majd 1965 szeptember 22-én Dunakeszire kapott végleges
plébániai kinevezést a Jézus Szíve templomhoz.

Itt közreműködött a Cserkészcsapat megalapításában, ő kezdeményezte a Szentjánosbogár
gyermek alapítvány létrehozását, az ifjak részére zarándoklatokat szervezett Rómába, Fatimába
és Lourdes-ba, melynek során a pápával is találkoztak. Oláh atya valósította meg az ifjúsági
Szent Imre ház és a korszerű emeletes plébánia épület felépítését.
Idős korában nyugdíjazása után továbbra is rendszeresen misézik, gyóntat, sokszor betegen,
kimerülten és fáradtan látja el a lelkipásztori feladatait. Mély hite és buzgósága – mindannyiunk
részére buzdító példakép.

A jókívánságok elhangzása után az atyát a cserkészek részéről Szepes Béla világi elnök és
cserkésztiszt köszöntötte, méltatva egy esztergomi közös zarándoklatot, ahol Oláh atya már
betegen, de hősiesen „megmászta” a Bazilika dombját, hogy együtt lehessen ott is a fiatalokkal.
A hívek részéről kedvesen köszöntötték az ünnepeltet Urbán Sándorné és Lengyel Józsefné,
valamint a „Harmónia Sacra” kórus részéről Szakáll Lászlóné karvezető, aki megköszönte a
kórus alapításakor és az azt követő időszakban nyújtott erkölcsi és anyagi támogatásokat.
Több csokor virággal, dobozos édességekkel és egy nagy tortával ajándékozták meg Oláh
atyát a jelenlévők.

 

Az ünnepség befejező része volt a hívek közös éneke, amelynek szinte minden sora az
ünnepelt 90 éves lelkipásztort buzdította:

„Ne csüggedj el, ha vészek érnek, ha nehéz életed!
Jézus Szívét feléd kitárja, letörli könnyedet.
Vigaszt ad Ő, ki mondá legyen csend,
Ne csüggedj el, bízzál a Szent Szívben!”

Paszulyka György

(A cikket illusztráló képek már Oláh Atya Vasmiséjén készültek)